Emberi cselekvéseinket különböző szociális, szellemi és morális érdekek vezérlik, amelyek a cselekvők céljait, értékeit, normáit és hozzáállásait tükrözik.
A szociális érdekek azok az érdekek, amelyek a cselekvők közötti kapcsolatokra, együttműködésre, konfliktusokra és befolyásolásra vonatkoznak. Ezek motiválhatják a cselekvőket arra, hogy másokkal igazodjanak, hatással legyenek rájuk vagy ellenálljanak nekik
Szellemi érdekeink azok, amelyek a cselekvők tudásra, megértésre, kreativitásra és önkifejezésre vonatkoznak. A szellemi érdekek motiválhatják a cselekvőket arra, hogy tanuljanak, kutassanak, alkossanak vagy kommunikáljanak
Morális érdekeknek tekinthetők azok, melyek a cselekvők jó közérzetére, igazságosságra és jogokra vonatkoznak. Az erkölcsi érdekek motiválhatják a cselekvőket arra, hogy tiszteletben tartsák mások jogait és jólétét, illetve elkerüljék a károkozást vagy az igazságtalanságot. Ha mégis kárt okoztak, kármentést végezzenek.
A különböző érdekek nem mindig harmonikusak egymással, hanem gyakran ellentmondásba kerülhetnek vagy konfliktust okozhatnak. Például egy cselekvő szellemi érdeke (pl. egy új felfedezés megtétele) ütközhet mások morális érdekével (pl. a felfedezés etikai következményei). Ilyen esetekben a cselekvőnek mérlegelnie kell az érdekek súlyát és fontosságát, valamint azt, hogy milyen következményekkel járna az egyik vagy másik érdek feladása vagy előnyben részesítése. A cselekvő döntését befolyásolhatja a saját értékrendje, normarendszere és hozzáállása, valamint a társadalmi környezet elvárásai és nyomása.